Pearl's Peril - Hidden Objects

Pilótanő a harmincas évekből

Pearl Wallace örökösnő és kiváló pilóta, aki a családját érintő rejtély nyomába ered, és közben bejárja a fél világot. A figura jól megírt: magabiztos, szellemes, és nem sodródik az eseményekkel, hanem ő maga dönt. A harmincas évek kalandregényeinek hangulatát idézi, repülőgépekkel, gőzhajókkal és távoli kikötőkkel.

Nem véletlen, hogy a történet ilyen feszes: a fejlesztő a leírásban név szerint felsorolja a forgatókönyv szerzőit. Ez ritka a műfajban, és a párbeszédeken meg is látszik – kevesebb a töltelékmondat, több a jellem. A fejlesztő a kaland mellett a romantikát is a történet részének nevezi, és a párbeszédekben mindkettő arányosan jelen van.

Kézzel rajzolt helyszínek New Yorktól Polinéziáig

A jelenetek kézzel rajzolt illusztrációk, és a rovatban talán ezek a legszebbek. Egy napsütéses parkban a szólista piknikkosarat, festőállványt és pillangót kér, és mindhárom úgy simul bele a képbe, hogy elsőre tényleg nem látszik. Később Párizs utcái, Afrika és Polinézia következnek, mind más színvilággal.

A keresés maga hagyományos listás rendszer, akárcsak a testvérjátéknak számító June's Journey esetében. A különbség a hangulatban van: a Pearl's Peril napfényesebb, kalandosabb, kevésbé szalonszagú.

Iris's Eyes: amikor a körvonal a feladat

Az újabb kiegészítések közül az Iris's Eyes nevű mód tetszett a legjobban. Itt nem szavak, hanem sziluettek jelzik a keresendő tárgyakat: egy korsó, egy szőlőfürt, egy kis figura körvonala áll a sávban, és a formát kell megtalálni a zsúfolt teraszon.

Ez a mód nehezebb, mint a szólista, mert a tárgy mérete és színe nem derül ki a körvonalból. Aki a klasszikus változatot már túl könnyűnek érzi, itt új kihívást talál, ráadásul így oldhatók fel egyes szigetdíszek is.

Artemis-sziget, a saját kis birtok

A Wallace család magánszigetén, Artemisen fokozatosan lehet építkezni: házak, kertek és díszek kerülnek a helyükre. A felülnézeti szigettérkép barátságos, élénkzöld, és jól ellensúlyozza a keresések sűrűségét.

A birtoképítés itt szorosabban kapcsolódik a történethez, mint a legtöbb hasonló játékban, mert a sziget maga is a család múltjának része. Emiatt nem érződik ráaggatott mellékszálnak.

A berendezés tempóját nagyrészt a történet haladása adja meg, így ritkán fordul elő, hogy valaki órákig csak díszeket pakolgasson. Nekem ez a visszafogottság tetszett: az építés a keresések kellemes lezárásaként érződik, nem külön munkaként.

Ami hiányzott

A hibák apróbbak, de léteznek. A történet haladásához időnként ugyanazt a jelenetet többször kell teljesíteni, és egy-egy fejezet vége felé ez már türelempróba. A közösségi funkciókhoz a fejlesztő szerint internetkapcsolat kell.

A menü és a feliratok nyelvéről a Google Play-leírás nem ad egyértelmű képet, ezért érdemes letöltés után az első percekben megnézni, milyen nyelven olvasható a történet. Ha a Wooga másik játékával vetnéd össze, az összevetés tengelyenként mutatja a különbségeket.