Az első húsz perc egy húszas évekbeli szalonban
Már az első jelenetek egyike egy zsúfolt szalonba visz: papagáj a kalitkában, bársonyfotelek, a listán pedig tükör és plüssmackó. A June's Journey nem vesztegeti az időt hosszú bevezetőre. June Parker néhány mondatban felvázolja a családi bonyodalmakat, aztán már keresni kell – ez a tempó elsőre szokatlanul gyors, de pont ettől könnyű beleszokni.
A kerettörténet a húszas évek felső köreiben játszódik, estélyekkel, titkolt levelezéssel és rokonokkal, akik mindig kicsit többet tudnak, mint amennyit elmondanak. A szálak nem bonyolultak, inkább egy folytatásos rádiójáték hangulatát idézik: minden fejezet végén marad egy kérdés, ami miatt az ember még egy jelenetet elindít.
Szólista a képernyő alján – és miért működik
A keresés klasszikus listás rendszerre épül. A képernyő alján három-négy szó jelzi, mit kell megtalálni, és amint egy tárgyra koppintok, a következő lép a helyére. A képeken mindig van valami, ami megtréfálja a szemet: egy kesztyű, ami beleolvad a függöny mintájába, vagy egy teáskanna, ami félig egy váza mögött bújik.
Ugyanazt a jelenetet többször is végig kell járni, és ez elsőre ismétlésnek hangzik. A gyakorlatban viszont a második-harmadik alkalomra már más tárgyakat kér a lista, így a szoba ismerőssé válik, de nem unalmassá. Az időre is érdemes figyelni: minél gyorsabb a keresés, annál több csillag kerül a jelenet mellé, és ezek kellenek a továbblépéshez.
A birtok, amit jelenetről jelenetre rendezünk be
A keresések mellett a játék egy szigeti birtokot is ad, amelyet lépésről lépésre lehet berendezni: kertrészek, pavilonok, dísztárgyak kerülnek a helyükre, ahogy halad a történet. Nekem ez a rész nem a fő vonzerő, de jó ellenpont. Két fejezet között pár percig nem a szememet feszítem, hanem azon gondolkodom, hova kerüljön a következő szökőkút.
Aki csak a nyomokat szeretné követni, lassabban is foglalkozhat a birtokkal. Aki viszont szereti a lakberendezős játékokat, annak ez a June's Journey második lába, és valószínűleg ez tartja majd ott sokáig.
Heti új fejezetek: áldás és teher
A Wooga hetente új fejezetet ad ki, így a történetnek gyakorlatilag nincs vége. Aki évekkel ezelőtt kezdte, most is talál új jelenetet – a friss játékos előtt viszont hatalmas, több száz részes út áll. Én ezt kettősen látom: jó tudni, hogy nem fogy ki a játék, de a sokadik fejezet környékén a tárgylisták már ismétlődő mintát mutatnak.
A közösségi rész, vagyis a nyomozóklubok és a különbségkereső események, teljesen választható. Aki egyedül játszik, semmit nem veszít a történetből, legfeljebb néhány közös feladatból marad ki. Ezekhez a funkciókhoz a fejlesztő szerint internetkapcsolat szükséges.
Kinek fog hiányozni, ha egy hétig nem nyitja meg
Annak ajánlom, aki napi egy-két rövid szünetben szeretne játszani, és akit a korhű díszletek legalább annyira érdekelnek, mint maga a rejtély. Aki feszes nyomozást vár logikai fejtörőkkel, az inkább a Mystery Detective Adventure 2 felé nézzen.
Ha ugyanezt a hangulatot kötöttebb, jobban megírt történettel keresed, a Pearl's Peril lesz a jobb választás. A két Wooga-játékot külön összevetésben is egymás mellé tettem.
Mérleg
Ami tetszett
- Gazdagon rajzolt, korhű jelenetek, amelyek újrajátszva is élvezhetők
- Nagyon rövid belépési idő, szinte azonnal lehet keresni
- A birtok berendezése kellemes szünet a keresések között
- Hetente érkező új fejezetek
Ami zavart
- A sokadik fejezet után ismétlődő tárgylisták
- Lassan haladó történet, egy-egy fordulathoz sok jelenet kell
- A közösségi funkciókhoz internetkapcsolat kell
