Woodbrey nyomozó és a különös megbízások
John Woodbrey nyomozó olyan hírnévre tett szert, hogy a megmagyarázhatatlannak tűnő ügyekkel hozzá fordulnak – az ügyfélköre ennek megfelelően meglehetősen különös. A játék szívesen játszik azzal a kérdéssel, hogy a furcsa jelenségek mögött valóban rejtély áll-e, vagy csak egy jól álcázott, nagyon is földi magyarázat.
A főhős nem hibátlan: a korábbi munkája nem sikerült fényesen, és most bizonyítania kell. Ez a kis emberi réteg sokat hozzáad, a párbeszédekben van önirónia, és a mellékszereplők is emlékezetesek.
Három nyomozás, három külön világ
A játék három önálló nyomozást tartalmaz, mindegyik saját történettel, helyszínekkel és szereplőkkel. Ez a szerkezet a rovatban egyedülálló: a többi játék egyetlen, végtelenített szálat húz, itt viszont egy-egy ügynek eleje, közepe és vége van.
Számomra ez volt a legnagyobb érv mellette. Egy nyomozás végén valódi lezárás jön, és utána eldönthetem, hogy belevágok-e a következőbe – ahogy egy novelláskötetnél is.
A tárgysáv, ami nem csak lista
A képernyő alján futó sáv tárgyak képét mutatja, néhány mellett számlálóval, ha ugyanabból több darab kell. Ez a műfaj kalandjátékos ága: a jelenetek egymásba nyílnak, a feladatok láncot alkotnak, és a kérdés nem csak az, hogy hol van a tárgy, hanem az is, hogy mire lesz jó.
A zsúfolt, de logikusan berendezett szobákban minden tárgynak helye van. Egy könyvekkel, festményekkel és függönyökkel teli hálószobában a keresés inkább rendrakás a fejben, mint vaktában koppintgatás.
Fejtörők, amelyekhez türelem kell
A leírás bőséges minijátékot és fejtörőt ígér, és a rovat többi játékához képest ezek valóban nagyobb szerepet kapnak. A kirakók többsége nem a gyors reflexet, hanem a türelmet teszi próbára: meg kell állni, végig kell gondolni a lépések sorrendjét, és néha jól jön mellé egy darab papír.
Itt érződik leginkább, hogy a játék nem a rövid, buszmegállóban töltött percekre készült. Egy ülés könnyen elnyúlik fél órára, és ez így van jól.
A világítótorony-jelenet
Az egyik legszebb helyszín egy téli tengerpart: behavazott sziklák, egy magányos világítótorony a távolban, előtte pedig egy piros, kopott vasúti kocsi. A hideg kék-szürke színvilág szokatlan a műfajban, amely általában meleg barna szalonokkal dolgozik.
Ezen a képen jól látszik a FIVE-BN erőssége: a jelenetek nem csak tárgyak halmazai, hanem hangulatos tájak, amelyekben öröm körülnézni akkor is, ha éppen nincs mit keresni.
Gyűjtemények aprólékos szemnek
A történet mellett gyűjtemények is készülnek, amelyekhez a helyszíneket alaposan át kell vizsgálni, és a legapróbb részletet sem szabad kihagyni. Ez azoknak szól, akik egy jelenet befejezése után is szívesen visszamennek, hogy megnézzék, mi kerülte el a figyelmüket.
Hol botlik meg
A Play magyarországi oldalán alig néhány ezer értékelés van, így kevés közösségi segítség érhető el, ha valaki elakad. A fejtörők nehézsége egyenetlen: némelyik pillanatok alatt megvan, némelyik hosszan kitart. A PEGI 12-es besorolás és a különös ügyek hangulata miatt a játék komolyabb tónusú, mint a rovat többi darabja.
Mindezzel együtt ez a legmagasabb szerkesztői pontszámom: aki a rejtett tárgyas játékokban a gondolkodást keresi, itt kapja a legtöbbet. Könnyedebb kezdéshez a Sherlock, a klasszikus kereséshez a Detective Holmes ajánlott.
Mérleg
Ami tetszett
- Három önálló, lezárt nyomozás
- Sok valódi, türelmet igénylő fejtörő
- Emlékezetes, önironikus főszereplő
- Hangulatos, szokatlan színvilágú helyszínek
- Gyűjtemények alapos felfedezőknek
Ami zavart
- Egyenetlen nehézségű kirakók
- Kevés Play-értékelés, kevés közösségi segítség
