Seekers Notes: Hidden Objects

Egy város a köd mögött

Darkwood városát egyik napról a másikra sűrű köd zárja el a külvilágtól, és egy különös térkép éppen a játékost jelöli ki Keresőnek. Ennyi a kiindulópont, a Seekers Notes pedig ebből egy lassan kibomló, sok szereplős történetet sző: minden lakónak van egy kis titka, egy elveszett emléke vagy egy félbehagyott levele.

A narráció egy nyitott napló oldalain halad, kézzel írt bejegyzésekkel, ami jól illik a műfajhoz. A párbeszédek rövidek, néha kicsit mesésebbek a kelleténél, de a város térképe fokozatosan telik meg helyszínekkel, és ez a lassú feltérképezés adja a játék gerincét.

Sziluett, stopper, különbségek – ugyanaz a szoba több módon

Ami igazán megkülönbözteti a rovat többi játékától, az a módok sokfélesége. Ugyanazt a dolgozószobát egyszer szólistával, máskor sziluettekkel kell átfésülni: a képernyő alján ilyenkor csak a tárgyak körvonala látszik, és a formából kell kitalálni, hogy az egy telefon, egy pillangó vagy egy mellszobor. Van időre menő változat is, ahol a sarokban futó stopper jócskán megemeli a pulzust.

A különbségkereső mód két majdnem egyforma képet tesz egymás mellé. Nálam ez lett a kedvenc, mert itt a figyelem más része dolgozik: nem tárgyat keresek, hanem eltérést, ami sokszor csak egy árnyék iránya vagy egy virág színe.

Mellékjátékok, amelyek tényleg mások

A keresések közé ékelt kirakók nem kötelező töltelékek. A match-3 blokk mellett van egy fényekkel operáló logikai feladvány, egy memóriajáték és egy mozaikkirakó, és mindegyikhez más gondolkodás kell. Jó érzés, hogy ha egy jelenetnél elakadok, átválthatok egy teljesen más jellegű rejtvényre.

A mozaik különösen jól sikerült: a darabok forgatása lassú, nyugodt tevékenység, szinte meditatív ellentéte a stopperes keresésnek.

Ahol a játék túl sokat akar egyszerre

A bőség ára a zsúfolt felület. A városi térképen egyszerre jelez a napi feladat, a gyűjtemény, a céh üzenete és egy időszakos esemény, és az első napokban nem mindig egyértelmű, melyik ikon hova vezet. Időbe telik, mire kiderül, mit érdemes figyelni és mit lehet nyugodtan figyelmen kívül hagyni.

A céhes rész szintén sok értesítéssel jár. Aki egyedül játszik, nem marad le a történetről, de a felület folyamatosan emlékeztet a közös feladatokra.

Tíz év frissítéseinek nyoma

A játék a leírása szerint már tízéves, és ez látszik is. A helyszínek listája hosszú, a rendszerek egymásra épültek, a havi frissítések új jelenetekkel és feladatokkal bővítik a várost. A régebbi helyszínek grafikája kicsit elmarad az újabbakétól, de az egységes, festett stílus miatt ez ritkán zavaró.

Mikor választanám mégis ezt

Akkor választanám a Seekers Notes-t, ha hosszú távra keresek egy játékot, amelyben napról napra más dolgot csinálhatok: ma sziluetteket, holnap mozaikot. Ha viszont egy tiszta, fejezetekre bontott történetet szeretnék kevesebb menüvel, akkor a The Secret Society egyszerűbb belépőt ad, a Pearl's Peril pedig kötöttebb cselekményt.